Gulag - A history by Anne Applebaum

Gulag

EGY HELY, AHOVÁ A RENDSZER AZ ELLENSÉGEIT VETETTE

A KEVÉSSÉ LAKOTT ZÓNÁKNAK LAKOSOKRA VOLT SZÜKSÉGE, HOGY KITERMELJÉK AZ ALTALAJKINCSEKET

Bevezetés:

·         18 millió volt a gulággal kapcsolatba hozható

·         Stalin halálával bezárták a gulágokat. Igazából nem tűntek el, csak módosultak pl börtönökké. Csak a 80-as években tűntek el örökké Gorbacsov idején.

·         A náci koncentrációs táborokkal ellentétben, a szovjet táborokat nem filmezték le vagy fényképezték le. A hollywoodi producerek soha nem érdeklődtek iránta. „Unalmasnak” titulálták. Ez talán azért volt így, mivel a nyugati társadalom több hasonlóságot (egyenlőség) látott a kommunistákkal, mint a nácikkal. Senki sem akar arra gondolni, hogy amíg a náci koncentrációs táborokat felszámolták, pont akkor kezdett el igazán „fejlődni” a gulág. Nem akarják azt, hogy a „megmentő” fél sötét oldaláról is kelljen beszélni. Nem illik bele a történetbe. Senki sem akar arra gondolni, hogy egy tömeggyilkost legyőztünk egy másik segítségével. Senki sem akar arra gondolni, hogy Stalin milyen jóban volt a nyugati vezetőkkel.

·         A Szovjet Unió összeomlása környékén kezdtek el az első információk szivárogni a gulágokról. Azelőtt aki ezzel akart foglalkozni, nagyon kevés segítséget kapott. Aki rosszat írt a szovjetekről, rövidebb ideig tartó vízumot kapott.

·         Sajnos a táborokon kívül sem volt rózsás az élet. Az emberek ugyanúgy éheztek, fáztak és haltak meg. Az emberi élet a táborokon kívül sem ért sokat. A táborokban az emberek úgy referáltak a kinti világra, hogy „ a nagy börtön”. Ugyanolyan embertelen volt, mint bent.

·         A Szibériába való küldés nem volt új keletű. Nagyon rég óta alkalmazták, és nem csak az oroszok. Gondoljunk Ausztráliára (Angliából érkező rabok) vagy Mozambiquera (Portugáliából érkező rabok).

·         A hatalmas szibériai részeknek szükségük volt dolgozókra. Így több ezer embert telepítettek le erőszakkal oda, hogy ott dolgozzanak.

·         Már a cári Oroszországban is voltak ilyen táborok, ahol sok híres orosz tartózkodott, maga Sztálin is, aki négyszer küldtek oda. Kétszer megszökött. Viszont az 1900-as évek elején sokkal jobb körülmények között voltak.

·         A „sima” börtönök és a koncentrációs táborok közötti alapvető különbség az az, hogy az előbbiben azért ültek az emberek, mert valamit tettek, az utóbbiban pedig azért mert valamilyenek voltak. Ez alapján Kubában alapították az első koncentrációs tábort.

·         Hasonlóságok a náci és a szovjet táborok között:

o   Mindkettő nagyjából egy időben kezdődött. Ugyanazok a történelmi események előzték meg őket: első világháború (illetve bolsevik forradalom)

o    Mindkettő felsőbbrendűnek tartotta magát és behozta a köztudatba a nála „alsóbbrendű” csoport nevét. A németeknél az első ilyen csoportok voltak a fogyatékosok, majd a homoszexuálisok, cigányok és a zsidók. Az oroszoknál a rendszer ellenségei majd az emberek ellenségei (lengyelek, csehek, zsidók, kulákok, kapitalisták)

·         Különbségek a náci és a szovjet táborok között:

o   A gulág sokkal tovább tartott. A Gulag táborok sokkal különbözőbbek voltak egymástól.

o   A náciknál levő rabok biztosak voltak abban, hogy mind meghalnak, míg a gulág rabjaira ez a garancia nem vonatkozott.

o   A gulágról küldtek el gyerekeket, nőket, katonákat és civil férfiakat is. A náciknál ilyenről szó sem lehetett.

o   Az ok. A nácik különböző fajokat akartak teljesen kiirtani, míg a gulágnak gazdasági okai voltak elsősorban.

o   A gulágon a rabok inkább az elhanyagoltságba (éhség, hideg, kemény munka, betegség) haltak bele, míg a nácik táboraiban gázkamrák voltak. A tömegmészárlás a gulágokon kívül, erdőkben történt és általában fejen lőtték az áldozatokat.

Első rész: A gulág története 1917-1939

1.       Bolsevik kezdetek

·         Az 1917-es forradalom idején fogalmazódott meg Lenin fejében a gondolat, hogy az ú.n. rendszer ellenségeit munkatáborokba kell küldeni, ahol távol lehet a társadalom többi részétől és nem téríti azokat el. Ezek az ellenségek teljesen véletlenszerűen, következetlenül lettek kiválasztva és sokukat meg is ölték. Alig volt valami rendszer. Lehetett ki-be menni a börtönökbe.

·         1918-ban Trockij kitalálta, hogyan lehetne rendszert teremteni: koncentrációs táborokkal.

·         The Cheka vezetőknek nem tetszett, hogy nagyon könnyű volt az élet a táborokban.

2.       „Az első gulág tábor”

·         Solovetsky sziget – az elsők között létrehozott tábor, ahova 1923-ban érkeztek az első rabok, ahol szintén nagyon nagy volt a káosz. Egy monostorból alakították ki. Rettenetes higiéniás körülmények voltak, betegségek törtek ki és éhség mindig jelen volt, ahogy a gyakori kegyetlen kínzások is.

·         Viszont voltak jobb dolgok is. Szerveztek színházi előadásokat, ahol a rabok voltak a színészek, voltak tudósok is, akik kiállításokat, múzeumokat rendeztek be. Solovetskyn egy viszonylag nagy könyvtár is működött.

·         Mivel a tábor nem volt önfenntartó, a 20-as évek közepétől elkezdődött az átalakítások időszaka, amikor is megalkották a munkatáborokat, amelynek fő kitalálója Frenkel volt. Ő osztotta 3 csoportba a rabokat, aszerint, hogy mennyire voltak fizikailag erősek. Amennyit dolgoztak, annyit ehettek.

3.       1929 :A nagy fordulópont

·         Sztálini forradalom, öt éves tervek, sokkal koncentráltabb változások, kollektivizálás

·         Kulákok, kémek tömeges letartóztatása és elszállítása a gulágra. Megnőtt a táborok lakóinak száma.

·         Új börtönökre lett volna szükség, ehelyett inkább a Solovetsky mintájára táborokat hoztak létre a messzi északon, hogy ott is ki tudják termelni az erőforrásokat. Az öt éves terv szerint a Szovjet Uniónak szénre, fára, aranyra, olajra volt szüksége, amelyet Szibériában, Kazahsztánban stb majd a rabok fognak kitermelni.

4.       A Fehér tenger  csatorna

·         Összeköti a Fehér tengert és a Balti tengert. Sztálin megalomániájának egyik példája. Rekord idő alatt kell elkészülnie. Több ezer meghalt. A rabok mikor megérkeztek a helyszínre, először építeniük kellett valami barakkot, ahol alhattak.

·         A propagandát Gorky szállította, miszerint a táborok jobbá, tisztességesebbé változtatják a rabokat.

·         Végül is kiderült, hogy az egész csatorna nem is volt szükséges, nem tudták kihasználni.

5.       Új táborok nyílnak

·         A tundrán található altalajkincsek, olaj és bármely más kincsek kitermelésére nyíltak új táborok és vasútvonalak épültek. Ezek kiaknázása sok emberéletet követelt, ezt a vezetők tudták, de egyáltalán nem érdekelte őket.

·         Először fel kellett fedezni a különböző helyeket. Oda geológus tudósokat küldtek, és természetesen rabokat. Olyan rabok is voltak, akik maguk is geológusok voltak. Emellett száműzetésben levők is érkeztek.

·         Ami a náci koncentrációs táboroknak Auschwitz, az Kolyma a gulágoknak. Sztálin különösen sokat foglalkozott ezzel a táborral, hiszen aranyat bányáztak ki itt.

6.       A nagy terror és annak utóhatásai

·         1937-1938: ezekben az években történt az a nagy változás, hogy az emberek már nem csak véletlenül haltak meg a táborokban az éhség, hideg következtében, hanem innentől kezdve már tudatosan azért küldték az embereket a gulágokra, hogy ott meghaljanak.

·         A fejetlenség, tömeges kivégzések, betegségek, éhség miatt nagyon gyenge volt a profit ezekből a munkatáborokból. Moszkvának ez nem tetszett.

·         Lenin idejében sokszor kiengedték a gulágokból a jól viselkedő jó dolgozókat. Sztálin teljesen megszüntette ezt a szokást.

·         Majdnem kétszer annyi rab lett, és sokkal több és nagyobb táborok jöttek létre.

·         1940-re a gulágok elérték végső formájukat, és szinte a teljes Szovjet Unióban megtalálhatóak voltak. Nem fog változni különösebben Sztálin haláláig.

Második rész: Élet és munka  a táborokban

7.       A letartóztatás

·         A letartóztatás szabályos és jogos volt abban a rendszerben. Legtöbb rabot ki is hallgatták, ha az csak egy percet is tartott is.

·         A „gyanús” emberek szinte mindig mások voltak:

o   1920-as évek végén a mérnökök és specialisták

o   1931-ben a kulákok

o   Második világháború alatt a lengyelek az elfoglalt területeken

o   1930-40 között bármely külföldi állampolgár/bármely kapcsolat külföldiekkel gyanús

·         Nem mondták meg a gyanúsítottaknak hova viszik őket, gyakran azt hazudták nekik, hogy csak 40-60 percet kérnek az idejükből.

·         Akit letartóztattak azt mindenképpen elítélték, mivel ők „nem tartóztatnak le ártatlanokat”

8.       Börtön

·         Különböző körülmények voltak az egész Szovjet Unióban, viszont legtöbb helyen fontosnak tartották a napi edzések lehetőségét, mivel rájöttek, hogy így jobban tudnak dolgozni a rabok.

·         Szinte minden cellában volt 1-1 informátor, aki jelentéseket írt mindenkiről.

·         Alvás nagyon nehezen ment, mivel nappal egyáltalán nem lehetett még az ágyakra sem leülni, éjjel pedig mindig égett a villany és nem szabadott teljesen betakarózni.

·         Szigorúan tilos volt a raboknak kommunikálni a külvilággal és más cellák tagjaival, amelyet Morze kódokhoz hasonló jelekkel oldottak meg (az orosz ábécé betűi egy táblázatban foglaltak helyet, az egyik morzejel a sort a másik az oszlopot jelölte)

9.       Szállítás, érkezés, kiválasztás

·         A szállítás procedúrájától hihetetlenül féltek az emberek. Börtönből elosztó táborba majd onnan a végleges táborba való szállítás mindig veszélyes volt. A szállítás történhetett marhavagonokkal, hajóval, autóval, de mind borzalmas volt.

·         Általában az érkezés után jobb ételt kaptak a rabok, hogy visszanyerjék az erejüket.

·         1939-ben létrehozták a három kategóriát: (a kiválasztási procedúra nagyon hasonlított a rabszolgapiacokhoz)

o   A: nehéz munkára alkalmas

o   B: könnyű munkára alkalmas

o   C: alkalmatlan

10.   Élet a táborokban

·         Az előírt szabályok és a valóság nagyban eltért egymástól.

ZONA: A SZÖGESDRÓTON BELÜL

·         Két kapun kellett átjutni ahhoz, hogy valaki kijuthasson a táborból. Az őrök magas tornyokból vizsgálták a helyet, fegyverrel voltak ellátva, sok táborban kutyák is voltak.

·         Néhány rab abba a kategóriába tartozott, akiket nem kellett őrizni, így szabadon járkálhattak.

·         Börtönöktől alapjában véve azért különböztek ezek a koncentrációs táborok, hogy a rabok ha épp nem kellett dolgozzanak, szabadon járkálhattak egyik barakkból a másikba.

REZHIM: SZABÁLYOK A LÉTEZÉSRE

·         Minden reggel létszámellenőrzéssel kezdődött, majd jött a munka.

·         A lovak is nagyon sokszor meghaltak a fáradságtól, nekik sokkal több szabadnapot engedélyeztek ezek után, mint a raboknak, akik a szabadnapjaikon (kb 1 db minden hónapban) is takarítani, havat hányni kellett.

BARAKI: ÉLŐHELY

·         Nem volt semmi tisztaság, és hatalmas volt a zsúfoltság.

·         Akik a rabok közötti hierarchia tetején voltak, azok sokkal jobb körülmények között éltek.

BANYA: A FÜRDŐHÁZ

·         Rengeteg parazita volt a táborokban, ezért rendszeresen kopaszra nyírták és borotválták a rabokat. A fürdésre sokszor órákat kellett várni egy hosszú munkanap után, amit inkább töltöttek volna evéssel és pihenéssel.

STOLOVAYA: AZ EBÉDLŐ

·         Aki jobban és többet dolgozott, az több ételt kapott. A gyerekek, fiatalok és a terhes nők is jobb adagokat kaptak. Az őrök ettek a legtöbbet, természetesen.

·         Hatalmas adag ételek fagytak meg, lepték el a rágcsálók, rohadtak meg vagy égtek el a raktárakban. Az emberek ahol és amit tudtak, elloptak. Viszont a kenyérlopást nem tűrték, aki kenyeret lopott azt a társai halálra verték.

11.   Munka a táborokban

·         Két fő kategóriát lehetett megkülönböztetni: általános munka és a megbízott munka (speciális tulajdonságokkal rendelkeztek, képzettek voltak, szakmával rendelkeztek).

·         A munkások brigádokban dolgoztak és mindenkinek volt egy brigádosa. A brigádostól sok minden múlott. Tőle ugyanúgy lehetett félni, mint az őröktől.

·         A propaganda is nagyon fontos helyet kapott a táborban (előadások, filmvetítések)

12.   Büntetés és jutalmazás

·         A gulágon belül létezett egy még sokkal jobban őrzött épület: a büntető blokk. Ha a rabot ide ítélték, nem kellett dolgozzon, kevés ételt kapott, nem olvashatott, nem látogathatták.

13.   Szökés és lázadás

·         Nagyon nehéz volt megszökni, mivel ott voltak a szögesdrótok, tornyok, a senki földje, a hideg, élelem és víz hiánya és a táborok általában messze voltak a civilizációtól. Akit egyedül láttak sétálgatni a Szovjet Unióban és nem tudta igazolni magát le is lőhették.

·         Sajnos kevés helyi lakos volt arra hajlandó, hogy rejtegesse a szökevényeket. Sokan (kazahok és eszkimók) ehelyett arra szakosodtak, hogy szökött rabokat fogtak el és adtak vissza a hatóságoknak.

·         Olyan szökési terv is volt (és meg is valósult), amely kannibalizmust is magában foglalt. Két ember elvitt magával egy harmadik rabot is, csak azért, hogy megöljék és megegyék.

·         Éhségsztrájkok is voltak.

Harmadik rész: A táborok emelkedése és bukása, ipari komplexum 1940-1986

·         Hatalmas kitelepítéseket hajtatott végre Sztálin: csecsen, finn, tatárok, lengyelek…

·         Amnesztiát élvezhetett néhány olyan rab, aki képes volt harcolni.

·         A rabok alig várták, hogy akár az életük árán megvédhessék Oroszországot. Ha ez nem is volt lehetséges, a rabok ehelyett sokkal jobban és többet kezdtek el dolgozni. A lengyelek pl hazatérhettek és a lengyel hadseregben harcolhattak.

·         A háború után a kommunista országokban is munkatáborok jöttek létre. Faludy György is megjárt egy ilyet Reczken.

·         A Fehér-tenger csatornához hasonlóan rabokkal építették meg a Duna-Fekete-tenger csatornát.

·         Viszont nem sokáig tartottak ezek a táborok, Sztálin halála előtt megszűntek

·         A háború végével nem csökkent a rendszer kemény hozzáállása. A rabok száma 1 millióval nőtt a háború kezdetéhez képest.

·         Sztálin 1953-ban meghalt. Őt Hruscsov követte az ország élén. Sokan kifejezték megkönnyebbülésüket, mivel ez volt a legnagyobb remény a változásra. Sokan viszont nem mertek semmi ilyen érzelmet megjeleníteni. Az őrök is sírtak, de ők főleg azért, mert féltek attól mi lesz velük, a munkájukkal és megölik-e őket a rabok.

·         Szinte azonnal elkezdődött a tömeges szabadon engedés, főleg terhes nőket, kisgyerekes nőket, fiatalokat, öt évnél kisebb büntetéssel elítélteket, betegeket engedtek el, közel egy milliót. Az új vezetés teljesen tisztában volt, hogy a táborok nem voltak gazdaságosak, és sok rab ártatlanul ült ott. De így is maradt nagyjából 1 millió rab a táborokban.

·         Sok helyen kitörtek sztrájkok.

·         1954: 8 órás munkaprogram be lett vezetve.

·         Jelentések alapján: 3777380 embert ítéltek „bűnösnek”, 2369220 táborba küldtek, 765180 száműzetésbe küldtek és 642980 kivégeztek. (mind ártatlanok voltak)

·         Annak ellenére, hogy rengeteg rabot kiengedtek, sokan inkább maradtak. Egyesek annyira sok ideje voltak koncentrációs táborok lakói, hogy nem tudtak volna „kint” létezni. Mások egyáltalán nem hitték el, hogy szabadok lehetnek végleg, azt gondolták, hogy szabadon bocsátásuk után nem sokkal újra el fogják őket ítélni. Megint mások nem tudtak hazajutni, hiszen nem volt szállító jármű, vagy pénz vagy étel.

·         Azok az emberek, akik felelősek voltak abban, hogy ártatlan embereket ítéltek el, nagyon megijedtek arra a hírre, hogy hazaengedik az ilyen rabokat. Sokan öngyilkosak lettek.

·         Az újonnan szabadultak a társadalomra zúdították a gulágok valóságát, történeteket osztottak meg ezekkel az emberekkel.

·         Akik hozzájárultak a gulágokhoz még életben voltak. Hruscsov megnevezte őket.

·         Sztálin halála után is börtönöztek be ártatlan embereket, akik a rendszer ellen voltak. Például támogatták/egyetértettek az 56-os magyar forradalommal.

·         Helsinki egyezmény 1976: kimondja, hogy mindenkinek joga van a szabad véleményformáláshoz.

·         A Sztálin halála utáni érában is embertelen körülmények uralkodtak a börtönökben. Ugyanolyan borzalmas körülmények között történt az oda út, rettenetes volt a börtönök körülményei is.

·         86-ban végleg elrendelték a gulágok bezárását és a politikai rabokat elkezdték szabadon engedni. 1992-ben zárták be az utolsót, amire már a Szovjet Unió sem létezett.

Epilógus:

·         Sok helyen fellelhetőek emlékhelyek. Pl Vorkutlag vagy a Terror Háza  Budapesten.

·         NAGY A CSEND. A múlt olyan mint egy rossz álom, egy suttogott mondat, amit el kell hessegtetni.

·         Oroszországban nincsen semmilyen múzeum, nagyobb emlékhely.

·         Az áldozatoknak nem szolgáltattak igazságot. (Egy nő például 20 évet ült egy táborban teljesen ártatlanul, a férje 37 évesen meghalt, a gyerekei árván nőttek fel, ő pedig mikor kiengedték 2 havi fizetést kapott „kárpótlásul”)

·         Semmilyen igazságszolgáltatás nem történt. Nem voltak bírósági eljárások ,meghallgatások.

·         Azért nem akarnak az oroszok erről beszélni, mert

o   Már nem olyan hatalmas az országuk.

o   Rájöhetnek arra, hogy valamelyik felmenőjük bűnös abban, hogy ártatlan emberek haltak meg vagy szenvedtek ezekben a koncentrációs táborokban.

·         Magyarországon a „volt kommunisták” tiltakoztak a Terror házának megnyitása ellen.

·         A bűnös titkosrendőrség tagjai gazdagok maradtak, míg az áldozataik többsége szegény maradt.

·         HA ELFELEJTJÜK A GULÁGOT, AKKOR MIÉRT IS HARCOLTUNK A HIDEGHÁBORÚBAN?